Nagy levegő…..és indulhat a feszültség levezető írás 🙂

Igaz, azt mondtam, hogy nem írok negatív dolgokat, de rávilágítottak barátnőim, hogy ahhoz, hogy megértsék az olvasók hol tartok, milyen úton jutottam el idáig, el kell mondani a nehézségeket is. Teljesen igazuk van, ugorjunk is gyorsan fejest a témába:)

2 napja ismét a tehetetlenség lett úrrá rajtam. Szemem fénye kitartó hisztivel, feleseléssel és szemtelenkedéssel bombáz.. Kb 1 hónapja lett vége egy ilyen időszaknak, szinte egyik napról a másikra. De most megint megy a műsor és semmivel se lehet célt érni nála. Olyan makacs, mint a szülei 😛

A legjobbkor, mára kaptam időpontot az ovi pszichológustól. Gondoltam kérek egy kis segítséget, hogy miképp lehetne Olit megfogni az ilyen őrült műsor közepén. Ő azt emelte ki, hogy minden alkalommal mondjam el neki, megértem, hogy dühös, ki is mutathatja, hisz én is dulifulizok, mikor dühös vagyok. De ettől még nem bánthatja meg a másikat, mert annak ez nagyon rosszul esik. Meg kell tanítani az érzések kifejezését, és ha már tudja, hogy épp mi frusztrálja, mert azt az érzést meg tudja fogalmazni, akkor könnyebben teszi túl magát rajta. Mikor valamit jól csinál, ügyesen viselkedik, olyankor pedig nagy dicséretekkel lehet elhalmozni. Ezeket eddig is így csináltam, csak nem mondtam el sokszor, illetve nem minden alkalommal. A pszichodoki azt mondta, kitartás, jó sokáig lehetnek még ilyen csatáink….hurrá! 🙂 A lényeg, hogy megbizonyosodhattam róla, nem csinálom rosszul a dolgokat, csak ne keseredjek el, hogy még nincs eredmény 😛 Na ez a nem könnyű!!

2 napja megint a kettősség élménye van jelen bennem. Következetesen kezelem Oli szemtelenkedését, ami arra jó, hogy Ő kitartóan ellenkezik. Sajnos már kiabáltam is, ami tudom, a tehetetlenségem miatt van. Borzasztó érzés 🙁 De ki kell tartanom, ha nem akarom, hogy a fejemre nőjön. Magyarul, gyakorolhatom az apa szerepet az anyáé mellett. Miközben ezeket a köröket futjuk szívem csücskével, szenved a lelkem, hogy miért nekem kell így vitáznom vele, mikor néha csak az lenne a feladatom, hogy öleljem és simogassam, vigasztaljam 🙁 Nagyon nehéz ezt lelkileg megélni….

Hisztik: többször is próbáltam vele beszélni hiszti után, hol van eredmény, hol nem bír megmaradni egy helyben és meg se hall. Ma viszont egy kitartó bő fél órás műsor után, végre szót lehetett vele érteni. Előtte is többször próbálkoztam, de látszott rajta, hogy nem érdekli…és most, a végén a tekintete is megváltozott…ott volt az érdeklődés az okos szemeiben és olyan arccal-tekintettel hallgatott végig, mintha egy felnőttel beszélgettem volna. Célba is értünk…. 🙂

A másik dolog, amiben segítséget kértem ma, hogy miképp mondjam meg a gyereknek, az apja megint kilép az életünkből. Tán sokan úgy gondolják, mit kell ezt túlcifrázni egy pszichológussal, én viszont azt szeretném, ha a fiam másodjára nem szenvedne annyit az apja eltűnése miatt, mint korábban, tehát segítséget kérek… Igazából pontosan azt tanácsolta a pszichodoki, amit én is szerettem volna. Meg kell mondani az igazat, hogy apa úgy döntött, nem jön többet. Azt javasolta, hogy mondjam meg Olikámnak, ha kérdése van ezzel kapcsolatban, bátran kérdezzen. Érezze, hogy ez nem tabu téma, nyugodtan megbeszélheti velem, ha úgy van kedve.

Este erre gyorsan sort is kerítettem. Játszottunk egy kis kocka pókert és közben pihenőt tartottunk, addig elmondtam neki, apa azt mondta, nem jön többet. Oli reakciója: Ha Ő nem jön, akkor írjuk meg, hogy én mikor mehetek…. Mondom, sajnos Te sem tudsz menni hozzá…Oli: Hát, nagyon fog hiányozni…Na, kockázunk tovább /mosollyal az arcán/ 🙂 Nem is beszélt erről többet…annyit elmondtam még neki, hogy kérdezhet, ha eszébe jut valami, kíváncsi valamire, de a játék beszippantotta 🙂

Nagy lecsengése nem lesz a témának, mert eddig sem kérdezte hol van az apja. Ha az apja hívta, nem akart vele beszélni. .. És engem se visel már meg, tudat alatt sejtettem, hogy ide jutunk megint, fel voltam már rá készülve. Kutyából nem lesz szalonna. Soha. 😉

Lassan zárom soraimat…. Jelentem, segített az írás 🙂

Oli elaludt, én is lehiggadtam. 🙂 Érzem, holnap ismét csodás napunk lesz 🙂 Bár edzeni nem jutok el, azért biztos megtalálom a holnapban is a szépséget 🙂 Pl azt, mikor Oli reggel átjön az ágyamba és megy a hajbirizgálós összebújás 😀

Minden nap tartogat valami csodálatosat számunkra 🙂 Pompás hétvégét  kívánok Nektek 🙂