Ismét itt, Veletek 🙂
Te hogy állsz a párkapcsolat kérdéséhez egyedülálló anyaként? 🙂 Fáradt vagy és púp a hátadra, vagy gyerkőc mellett is úgy érzed, küzdesz az álmokért, boldogságodért? 🙂
Ígéretemhez híven mesélek kicsit párkapcsolati dolgaimról 🙂
Odáig már ismeritek a történetem, hogy visszaköltöztünk Pestre…
Ekkor engem nagyon lefoglaltak a tennivalók, költözés utáni pakolás, bölcsibe szoktatás, munkával kapcsolatos ügyintézések. Viszont esténként, mikor kis Tücsök elaludt, rám tört a magány, nagyon egyedül éreztem magam. Szinte sose voltam társ nélkül, ezért ezt a helyzetet nagyon-nagyon nehezen viseltem akkoriban. Szó szerint befordultam ilyenkor, ami reggelre vagy elmúlt, vagy nem… Nem voltak kellemes napok….
De, mint ahogy korábban már említettem, nem szeretek sokáig szenvedni, most is megszületett az első lépés: regisztráltam társkeresőre. Majd szétröhögtem magam, hogy milyen a felhozatal, a feeling, és 1 nappal később már törölni akartam adatlapomat 🙂 Oké, ilyen könnyen nem adhatom- gondoltam -, győzködtem magam, hogy nézegessek még egy kicsit. Kutattam, vártam. Pár nap alatt írt néhány pasi, ettől meg bőghetnékem támadt….csupa sokkal idősebb, ráadásul bénán kinézős írt levelet. Itt megint nekikeseredtem, de végre találtam egy olyan fickót, akivel értelmesen lehetett kommunikálni. Telefonon is sokat beszéltünk, egyszer találkoztunk. No, kiderült, egy nagy hóhányó figura, többet nem is randiztam vele. Mivel egy tök idegen emberrel találkoztam, nagyon figyeltem, hogy milyen karakter, milyen helyzetben, hogy viselkedik,mit árul el a testbeszéde, szemkontaktja stb. De erről még külön bejegyzésben is mesélek /testbeszéd, viselkedés, arcmimika…/. Sok mindent le lehet szűrni egy találkozásból is, ami alapján eldönthetem, hogy átverős egy ipse, vagy sem. A lényeg, ez a pasi gyanús volt, hogy nőfaló, hát nem találkoztam vele többet.
Később egy sportolós sráccal is összejött a találka. Azt gondoltam nem az én világom, de az az egy órás beszélgetés, ami nekünk jutott, teljesen levett a lábamról. Olyan kisugárzása volt, hogy csak pilláztam…jé, ez a fickó tényleg velem akar találkozni…és máskor is? Igen, itt madarat lehetett volna fogatni velem 🙂 Végre megint éreztem, hogy ízig-vérig nő vagyok és tetszem valakinek!!!!!!! Bár később sokszor edzettünk együtt, valamiért Ő nem tett lépést, hogy több is legyen köztünk, mint beszélgetés. Én pedig nem tukmálom magam senkire. Ha nem, hát nem. Bár szenvedtem, mint egy kis kutya, de elfogadtam, hogy mi már csak edzésen lehetünk együtt. A „barátság” megmaradt, értékes embernek tartom és örülök, hogy ismerem és tanulhatok tőle.
Eme eset után megint kicsit elkenődtem, hogy elszállt még egy remény, de ezen már nem rágtam magam annyit 🙂 Nagyon vágytam rá, hogy végre megtaláljam azt a férfit, aki mellett végre nyugtom lehet…akivel tiszta szívből szerethetjük egymást….. Bár nagyon fárasztó napokat élek, hisz minden az én vállamat nyomja egyedülálló szülőként, mégis győz bennem az, aki élvezni akarja az életet még a fáradtság ellenére is 🙂 Nekem nem elég, hogy csak anya vagyok, mert attól még ott van bennem a NŐ is, akinek szüksége van egy társra. Először azt hittem, nekem is ennyi jut, hogy egyedül maradok, de a küzdőszellem hamar fellobbant bennem 🙂 Nem, akkor se adom fel, én végre megtalálom A PÁROM!!!! 🙂
Nézelődtem-nézelődtem tovább a keresőn, de senki nem tetszett igazán.. Nekem ez olyan személytelen volt. Pár száz pasi kép, nagyon okos mondatokkal alatta, aminek tán a fele sem igaz..mit kezdhetnék vele? 🙂 Semmit. Szóval elvoltam a langyos vízben, vártam arra, aki egyáltalán arra érdemes, hogy egyszer találkozzunk. Arra nincs lehetőségem, hogy egy halom hapival randizgassak, mert ugyebár nincs, aki addig Olimra vigyázhatna, Neki pedig nem azt a mintát szeretném átadni, hogy anya egy csomó ismeretlen figurával jópofizik 😛 Tehát vártam, nézelődtem. De semmi….. Itt már azért elgondolkoztam, hogy bakker, ha már van egy gyerekem, lehet „lejjebb” kéne adjam az igényeimet, mert olyan már szóba sem áll velem, akiknek korábban tetszhettem volna, és Ők is nekem?!
Há, nem ment 🙂 Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy olyannal legyek együtt, akiben sok minden nem tetszik…csak azért, mert Ő elfogad a gyermekemmel… És akkor egyszer csak rám mosolygott valaki edzésen 🙂 Közel lakott hozzám, haza kísért egyszer…aztán még egyszer 🙂 Kedves, helyes srác /de nem volt gyereke/. Ismét felcsillant a remény 🙂
Nem akarom nyújtani történeteimet, mint a rétestésztát, legyen annyi elég, hogy pár hétig voltunk együtt. Ez alatt jobban megismerhettem és rá kellett jönnöm, hogy nem illünk össze 🙁 Nos, már nem éreztem magam jól a bőrömben mellette…döntöttem, lépnem kellett. Megmondtam neki, hogy vége. Nem örült szegény, de elfogadta döntésemet…Mi lehetette a gond? Mivel nem volt gyerkőce, Ő is, én is frusztráltak voltunk kisfiam társaságában. Nem annyira tudta mit kezdjen a gyerekkel, én pedig nem tudtam, hogy kell gyerekkel pasizni 🙂 Nem kis feladat volt, tele feszültséggel /részemről/. Ezáltal nem tudtam én se lazítani és élvezni a pillanatokat, illetve nem is annyira éreztem úgy, hogy egy hullámhosszon lennénk, így nincs értelme együtt lenni…szakítottunk.
Ezek után már kicsit aggódtam, mi lesz a következőnél…ha egyáltalán lesz következő…..
Ismét keresgélés, már kicsit bizonytalanabbul, mert bár ritkán unokatesómhoz elvihettem kisfiamat, ettől még nem tudtam gyerek nélkül találkozni a férfiakkal. Illetve Ő is egyedülálló anya lett 2 gyerekkel, innentől nem tudta Olimat bevállalni. Totál magamra maradtam… Bánatomban tértem vissza a kereső oldalhoz, ami arra jó volt, hogy legalább néha „beszélgettem” valakivel, de a nagy áttörés, hogy ott írjon a szőke herceg, elmaradt.
Ezekben a napokban ezen levelezésekben éltem ki társasági életemet, illetve a facebookon tartottam a kapcsolatot barátaimmal, hiszen nem tudtam otthonról mozdulni este már, mikor a gyerek alszik. Viszont szükségem volt a barátaimra, társaságra….. Kicsit szánalmas kép, de jó kapaszkodó volt magányos napjaimban. Edzőtársakkal és barátokkal kommunikáltam ebben az online világban, ami sokat jelentett nekem. Némi kapcsolat AZ élettel, miközben vártam, hogy mi kerekedik ki a naaaagy társkeresgetésből:)
Folytatás következik…..
Ha úgy érzed, jól esne kimondani, ami nyomja lelked, vagy csak megosztani velem/velünk tapasztalataidat, itt bátran megteheted 🙂 Engem biztos érdekel! 😉
Legyen szép napotok…ismét 🙂
