Üdv Mindenkinek 🙂

Remélem mindannyian szuperül ériztek magatokat! 🙂

Este leültem kicsit gondolkozni, hogy milyen pozitív dolog történt ma velem. Gondol, gondol, gondol 🙂 És folyamatosan kicsi fiam mosolygó szemecskéi jutottak eszembe 🙂 Bár ma igen csak kellett zsémbeskednem, konkrétan kiborított a hisztijével, de ezek ellenére, mikor esténként  segítek a fogmosásban /mert az esti fogmosást nem hagyom, hogy csak úgy ímmel-ámmal intézzük ugyebár :)/, ismét olvadok… Olyankor simogat, néz rám a mosolygós szemeivel, magyarul levesz a lábamról. De ezek a pillanatok mindent megérnek, minden nap jut nekem nem egyszer az ilyen kis csodákból 🙂

A következő gondolatom az edzés volt. Aki ismer, az tudja, a sport az életem 😀 Kisfiam születéséig 7 éven keresztül intenzíven és olykor versenyszerűen sportoltam, ergo, nem tudok élni nélküle 🙂 A sport számomra az, ami rengeteg pozitív élményt ad. 🙂

És itt értünk blogom egyik lényeges momentumához: megszületett életem értelme, de akkor most mi lesz a másikkal? Olyan nincs, hogy én nem edzek, csak mert gyermekem született!!! 🙂 Hát jelentem, de…. de csak egy darabig!!! 🙂

Nyilván míg pocakos voltam és anyatejes, addig nem lehetett sportolni. Utána viszont már kacsintgattam az edzőtermek felé és párszor sikerült is eljutnom edzeni. Párszor, mert a körülményeim nem voltak megfelelőek: kisfiam rém anyás volt, nehéz volt bárkire is rábízni. De nem adtam fel! Akkoriban kertes házban laktunk, az udvarban szereltem fel a kis bokszzsákom és futottam a kertben mellé a köröket+erősítettem.  A favágást és a fás házba cipelést én edzésnek tekintettem, jól járt velem a házigazda 😉 Aki edzeni akar, az megtalálja a módját 😀
X év január 28-án kisfiammal visszajöttem Pestre, ahol megkezdtem az egyedülálló anyukák igen stresszes és fárasztó életét. Adtam magamnak 2-3 hónapot, hogy a gyerkőc beszokjon a bölcsibe én pedig visszaszokjak a munkához. Mikor végre sínre kerültünk ilyen téren, belebotlottam egy edzőbe 🙂 Bevonzottam egy embert, aki olyan edzést tartott, amit már rég szerettem volna kipróbálni. Elmentem és ott is ragadtam az edzésén. Sokat köszönhetek neki /és edzőtársaimnak/, mert Ő segített a türelmével a beszoktatásban. Ugyanis csak úgy tudtam elmenni edzésre, hogy vittem magammal a gyerkőcöt, mert senki /értsd: tényleg senki/ nem volt, aki vigyázhatott volna rá, míg én ott vagyok.

Először át se tudtam öltözni, Bütyök jönni akart haza. A következőn már átöltöztem és talán 5 percet sikerült is edzeni 🙂 És innentől szép lassan, hétről-hétre egyre többet és többet tudtam az edzésen részt venni. Persze fél szemem mindig a gyereken van ilyenkor, de már könnyebb felügyelni, mert nagyjából betartja a szabályokat 😛 Azért a történethez az is hozzá tartozik, hogy nem egyszer kellett hazajönni, mert kisfiam nem akart már maradni. Összeszorítottam a fogam, hogy ne sírjam el magam /tökre akartam edzeni és szidtam a sorsot, hogy miért kell hazamennünk/, de tudtam, hogy hosszú távon jobban járok, ha akkor nem erőltetem a gyerekre a maradást. Nehéz volt, de megérte! 🙂

Nagyon „mókás” volt, hogy sokáig a hátizsákom mellett 1 nagy táskányi játékkal érkeztünk meg a terembe /villamossal közlekedtünk/, hogy a Kincsem tuti ne unatkozzon és akarjon hazamenni 10 perc után 🙂 Hamar rá kellett jönnöm, hogy elég egy mini táskányi is, mert futkosni, gurulgatni jobban szeret, mint egy helyben lenni 😀 Nyilván, hisz kis pasi 🙂  Sokszor figyeli is az edzést és be szokott kiabálni: Hajrá Anya, ne hagyd magad 🙂 Majd otthon látom, hogy titkon miket tanult el tőlünk…

Ez az első motivációs történetem, amiben megmutatom, hogy meg lehet csinálni/találni a boldogságot a mindennapokban egyedülálló anyaként is 🙂 Csak akarni kell 🙂 És akkor már Neked sem az fogja kitölteni minden gondolatodat, hogy szidod a gyerek apját, mert  magadra hagyott 😉 Szimplán csak élvezed a pillanatokat 🙂

Nekem a sport adja meg az erőt a mindennapokhoz, a lelki békémet ez tartja egyensúlyban. Itt elérhetek célokat, amiket jelen helyzetemben máshol nem tudok megtenni. Találd meg Te is azt, ami feltölt, amiben sikeres lehetsz. Legyen ez a sport, a festészet vagy kreatív dolgok készítése, netalán írás…bármi, ami örömet okoz, kikapcsol 🙂

Mivel a sport adta élményeimről naphosszat tudok beszélni, ezért kössétek fel a gatyót, mert hamarosan folyt.köv. 😀 😀

Pompás napot Mindenkinek! 🙂

U.I.: Soha ne adj fel egy álmot, pusztán azért, mert sok időbe telne elérni. Az idő mindenképp eltelik… 😉 🙂