Nézelődtem az interneten, hogy milyen egyedülálló anyukás fórumok lehetnek a nagyvilágban. Sajnos nem találtam olyat, ami pozitív élményt adhatott volna. Pedig szerettem volna hasonló “sorsú” anyukák élettörténeteiből erőt meríteni, hogy magabiztosabban haladhassak utamon. 3-4 hónap elteltével  ismét kutattam, hátha mégis találok valami nekem valót, de sajnos nem és nem és nem….

No, itt döntöttem el, hogy készítek egyet 🙂

Én nagyon kíváncsi lennék olyan anyukák életére, tapasztalataira, akik hozzám hasonlóan tényleg szinte teljesen egyedül vannak. Nálunk gyermekem nagymamái 2-300 km-re élnek, nagypapa egy sincs.  Gyermekem apja nincs jelen életünkben, így nem sok ember segítségére számíthatok. Viszont van egy csodálatos nővérem és egy nagymamám, aki idén lesz 88 éves és nagyon szereti az Ő dédunokáját 🙂 Ők már csak 70 km-re laknak tőlünk, eléggé minimális, amiben tudnak segíteni 🙂 De a szeretetük mindennél többet ér, sok erőt ad nekünk 🙂

Az én egyik /a sok közül/pozitív élményem mára ennek a blognak a megszületése. Álljon itt a nap zárásaként pár sor a ma húzott boldogság kártyámról:

“Mindig a legelső és a legutolsó információk maradnak meg leginkább emlékezetünkben. Használd ezt ki úgy, hogy mindig valami kellemessel kezdjed a napodat, és azzal is fejezd be! Így, amikor este végiggondolod, mi történt aznap, boldogabb emlékek jutnak majd eszedbe. Ha ez sikerül, a következő napod már biztosan jobban indul”

Minden este hallom kisfiam szuszogását és reggel erre kelek…kell ennél szebb? 🙂